hiányzik Hollandia, honvágyad vala...
..egy válaszút. Két karodba hajtod a fejed, két csuklód közt az arcod, lüktet mindkettő, ritmusra, mintha azt skandálnák, hogy dönts, dönts, döntsd el, mit akarsz. Te meg csak megszeppenve, őrlődve zenét hallgatsz, csak vagy, létezel, igyekszel nem gondolkodni, cserébe nem is jön szikra... hogy most ebben a fontos pillanatban most merre tovább, pedig kellene... hiába könyvek, bölcsesség, jóga és hit... ez itt most mégiscsak a kőkemény 2011, Budapest, amit nem mindegy hogyan folytatsz, még akkor sem, ha van némi könnyelmű beleszólásod az saját életedbe.
Most hogyan tovább?
Szeretnéd Aput megkérdezni, hogy merre menj. De Apu már régen meghalt.
Ez az zene neki is biztos neki is tetszene ám, Te meg nem kaptál választ.
fogod e folytatni az írást, és ez a blog fog e még örömet szerezni?
Millió kérdés van még benned, de nem teszed fel őket, mert pontosan tudod, hogy a válaszok benned vannak...
Minden, ami belül zajlik, most annyira nehéz. Küzdesz továbbra is, egy jóideje önmagaddal, talán ez a legnehezebb harc az életben.
Nem írsz levelet, pedig a fejedben megfogalmazva benne, első szótól az utolsóig.
Mert torkoskodni jó! Nagy tanakodás után XO Bistro lett a befutó, és bizony nagyon jó választás volt. Az étterem hangulata igazán fantasztikus, az étel remek, a kiszolgálás pedig TÖKÉLETES, pedig nem akármilyen szemszögből nézed ugye... Képek meg alant, naná :)
Köszönjük XO Bistro!
És ahogy a tavasz is előbukkant végre, úgy bújtak elő életed első tulipánhagymái is az virágládákban a gangon, és felettébb örültél nekik, gyertek, gyertek! Tapsvihar, ováció, az élet apró örömei ezek is... És képekben ők:
Nő a rengetegben...